A tánc szeretetét édesapámtól örököltem, aki 1963-ban megnyerte az első Magyar Társastánc Versenyt, majd évekig oktatott a Budai Táncklubban. Így nem csoda, hogy az én életemet is végigkísérte a tánc, kezdve onnan, hogy ovisként apukámmal hajnalig roptam minden zenés rendezvényen egészen odáig, hogy most már én segítek az embereknek rátalálni arra, miként leljék örömüket a táncban, főként a kubai salsában. 4 évesen kezdtem művészi tornázni a Budai Táncklubban, ahol a legjobb tanároktól (Berczik Sári néni, Szollás Erzsébet) tanulhattam a mozdulatművészet alapjait és a ritmikus gimnasztikát. Az itt eltöltött 12 év alatt a művészi torna megtanított a nőies mozgásra és arra, hogyan tudom mozdulataim koordinálásával a legkülönbözőbb érzéseket kifejezni. Csoportunk felbomlása után a társastáncban és a flamencoban is kipróbáltam magam, de egyiket sem éreztem igazán magaménak. 2005. január 18-án mentem el életem első salsa órájára a Salsa Caliente tánciskolába, ahol tanáraim Ács Bea, Menyhért Attila és Ladányi Zoli voltak. A táncórák után a föld fellett lebegve mentem hazafelé, egyből beleszerettem a zenébe és a kubai salsába. Egyetemista lévén megengedhettem azt, hogy minden estémet salsa bulikban töltsem és itt jöttem rá, hogy mit szeretek a legjobban ebben a táncban: nincs két ugyanolyan tánc, még ha ugyanaz a zene szól és ugyanaz a partner is. Szeptemberben már a Salsa Caliente fellépő csapatának tagja voltam, a tánciskola életében pedig először mint asszisztens, majd mint oktató vettem részt. A salsának köszönhetően olyan táncokkal ismerkedhettem meg, mint: son cubano, merengue, bachata, reggaeton, rueda de casino és guaguanco. Szeretném, ha tanítványaink is átéreznék egy-egy tánc után azt a „lebegést”, amit én éreztem, ha át tudnák érezni azt a felszabadultságot, amit a salsa ad. Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a táncot, amiben igazán önmaga lehet és ami bármikor ki tudja zökkenteni a hétköznapokból! |